Az oldal tulajdonosa egy morsi nevezetű, színházbolond, sorozat-őrült, zenemániás, könyvimádó, viszonylag vidám természetű, kreatív, mindent az utolsó pillanatra hagyó, álmodozó, örök gyerek bölcsészlány, aki szeret bele-feledkezni abba, amit csinál, szeret új dolgokat megtudni és szereti a gombapörköltet. Még?

Legújabb feltöltések

2013.07.25. 4 Glee ikon
2013.07.25. Walk the Line háttér
2013.03.10. Én, József Attila háttér
2013.03.08. 5 Posta Victor ikon
2013.01.31. Castle háttér
2013.01.27. 4 Face ikon

Adatok

Verzió: #52 Ghosts
Szerkesztő: morsi
Design: morsi
Nyitás: 2006.08.25.
Tárhely: ultraweb.hu

Gyorslinkek

kedvencekhez
e-mail
credits

Chat


     

Újraindítás

2013. július 22. | színház, személyes

Szinte napra pontosan négy hónapja írtam utoljára. Ez egyrészt érthető, másrészt viszont elkeserítő. Érthető, mert volt dolgom bőven, és elkeserítő, mert annyi sose, hogy ne legyen időm előkapni virtuális jegyzettömbömet és bepötyögni valamit, ami arra érdemes. Ugyanis rengeteg mindenről tudtam volna írni, de valahogy sose sikerült. Illetve pontosítok: ide nem sikerült. Hiszen továbbra is bőszen készítettem az interjúkat, megfordultam sajtótájékoztatón is, az írással tehát nem volt gond, csak a blogolással. Azonban egyre inkább úgy érzem, hogy hiányzik az elmélkedés, hiányzik, hogy szabadon, a pillanatnyi hangulatom szerint öntsem szavakba kósza gondolatfoszlányaimat, úgyhogy íme az újraindítás.

Kezdjük mondjuk az egyszerű tényekkel. Sikeresen kiküzdöttem magamból egy szakdolgozatot (na jó, nem volt küzdelem az egész folyamat, néha még élveztem is), túlvagyok az államvizsgán, átvettem a diplomámat. Ennek örülni kellene, nem? Én egyelőre viszonylag semlegesen állok hozzá, talán azért, mert úgy érzem, a tanulás meg én még nem végeztünk egymással. Mit ne mondjak, azért jó érzés volt megfogni a szép kék bársonymappát, de az a helyzet, hogy szeretnék még egy ilyet. Egy mesterszakosat.

Második lépés: nézzük, mi maradt megíratlanul. A jubileumi Macskák, amit az emeletről kilógva élveztem végig, és noha még meg sem születtem, mikor a legendás darabot bemutatták, picit én is nosztalgiáztam: jót mosolyogtam Elvisz Trén ominózus rongyelhajítós megmozdulásán, amiből anno az én arcomra is jutott némi víz, és vártam Mefisztulész számát, ami kiskorom óta a kedvenc jelenetem. Ki tudja, hány év óta újra megnéztem a Rómeó és Júliát, az eredeti gárda magjával és Brasch Bencével, aki a Lehetsz királyban még nem remekelt, a párbajnál viszont már egész ügyes volt. Azért az akasztással még mindig nem vagyok teljesen kibékülve. A 10 éves Fantom jubileumi előadása legalább annyira jó volt, mint az 500., nem mellesleg utána még interjúzhattam is. Aztán volt még Mary Poppins, ami valóban csodálatos, profi és megható előadás, de bevallom őszintén, én egy leheletnyivel többet vártam tőle. Ezek mindegyike megérdemelne egy-egy külön bejegyzést, ami viszont kapni is fog, az a Színházak éjszakája. Mert fantasztikus volt és megérdemli. Ő jön legközelebb.

Powered by CuteNews

archív hírek

(c) 2012 pandorasbox.uw.hu | | online | no spam